A profik “++i”-t használnak?

Nemrég egy blog kommentjében utalást láttam arra, hogy bizonyos szint felett illik az embernek a for-ciklusát a következő formában leírni:

for (int i = 0; i < ..; ++i)

A hangsúly a ++i részen van. Miért jó ez így? A programozók jelentős része az “i++”t használja, meg nem tudom mondani miért. Én is az “i++” használom, pedig Übermensch hardcore C++ programozó koromban egyszer már átszoktam “++i”-re, pusztán a sznobizmus miatt. Mivel a “++i” szemet szúr, van esély, hogy megkérdezik mért azt írtam, és az ember fellengzősen elmondhatja a következőket:

Az “i++” azért nem jó ilyen helyzetben, mert a kifejezés értéke az i eredeti értéke. Emiatt a fordítónak olyan kódot kell generálni, ami az eredeti értéket elmenti, hogy utána megcsinálhassa az értéknövelést vagy amilyen műveletet takar az operátor. Ez főleg problémás, ha az i valami komplexebb típusú, mert akkor a komplex típust kell másolgatni – feleslegesen. Ez a felesleg pedig teljesítményromlásban jelentkezik.

Az elmélet azon bukik meg, hogy a másolás felesleges mivoltát a compilerek is észreveszik, és emiatt nem is csinálják. Ezt fogjuk megnézni a következőkben.

Nézzük az alábbi kódot:

static void Main(string[] args)
{
  for (int i = 0; i < 100; i++)
  {
    Console.WriteLine(i);
  } // for i
} // Main()

Most pedig azt, hogy mit generált belőle a C# fordító:

.method private hidebysig static void  Main(string[] args) cil managed
{
  .entrypoint
  // Code size       20 (0x14)
  .maxstack  2
  .locals init ([0] int32 i)

  // i = 0
  IL_0000:  ldc.i4.0  // 32 bites 0 érték az evaluatuion stack-ra
  IL_0001:  stloc.0   // Tárolás a Local Variable Array (LVA) 0-ik elemébe (i változóba)

  // A for ciklus lefutásából most a ciklusfeltétel jön, 
  // ezt a kódot a fordító alulra tette. Ugrás oda
  IL_0002:  br.s       IL_000e   // (27-es sortól nézd)

  // Console::WriteLine(i)
  IL_0004:  ldloc.0   // LVA 0. eleme (i változó) az evaluatuion stack-ra
  IL_0005:  call       void [mscorlib]System.Console::WriteLine(int32)

  // i++
  IL_000a:  ldloc.0   // LVA 0. eleme (i változó) az evaluatuion stack-ra
  IL_000b:  ldc.i4.1  // 32 bites 1 érték az evaluatuion stack-ra
  IL_000c:  add       // verem két felső értékének összeadása, eredmény a veremre
  IL_000d:  stloc.0   // eredmény elmentése a veremről i-be (LVA 0. elem)

  // i < 100
  IL_000e:  ldloc.0            // LVA 0. eleme (i változó) az evaluatuion stack-ra
  IL_000f:  ldc.i4.s   100     // 32 bites 100-as érték az evaluatuion stack-ra
  IL_0011:  blt.s      IL_0004 // Ugrás a 4-es címre (17-es sor), ha az két veremre tett 
                               // érték közül az első kisebb (a két érték lekerül a veremről)
  IL_0013:  ret
} // end of method Program::Main

A lényeges sorok az 20-24 soroknál találhatóak. Elvileg itt kellene olyan kódnak állni, ami elmenti az i eredeti értékét – de ennek nyomát sem látjuk. Olyan kódot kellene látnunk, ami valahová átmásolja az LVA 0. elemét (mondjuk LVA 1-be), aztán nem csinál vele semmit. Ha a for ciklust “++i”-t használva írnánk le, teljesen ugyanzet a kódot kapnánk (igen, kipróbáltam).

A fenti kódot a jitter még tovább tudja optimalizálni, nézzük meg azt is:

00000000 push        ebp              // Veremre dolgozik a függvény, az állapot
00000001 mov         ebp,esp          // mentése (verem tetejének mentése)

// A Main függvény egy paramétert vár referencia típussal, illetve a
// függvényhez tartozó Local Variable Array egy 32 bites értéket hordoz.
// Ezeknek kell 8 byte. Azt szoktuk meg, hogy a paraméterek a vermen adódnak át,
// de a CLR az első paramétert mindig az ecx regiszterbe hozza. Ez amúgy általában
// a this pointer, de a Main statikus függvény, így ilyen most nincs. Az ecx most
// az args paramétert hordozza. A lényeg, hogy 8 byte munkaterület kell a vermen:
00000003 sub         esp,8            

// Mivel az ecx kell a függvény implementációban, mint munkaváltozó
// az értékét el kell menteni (ha esetleg használnánk az args-ot):
00000006 mov         dword ptr [ebp-4],ecx 

// Erre nem jöttem rá mi, csak akkor generálja a jitter, ha egy debugger
// attacholva van. Az SSCLI implementációjából úgy tűnik, hogy a jitter
// egy "Just My Code" callback-nek nevezett kódot generál ide, de nem jöttem
// rá, hogy működik. A mi szempontunkból ez most nem is érdekes.
00000009 cmp         dword ptr ds:[00252E28h],0 
00000010 je          00000017 
00000012 call        65C1B701 

// Mivel a Main függvényen be van kapcsolva az a flag, ami a CLR-től kéri
// a lokális változók nullázását (lásd előző, értéktípus konstruktorokról szóló cikk), 
// nullázni kell a lokális változókat. Az egyetlen lokális változó az i, ez van az ebp-8-on:
00000017 xor         edx,edx                // a művelet eredménye 0
00000019 mov         dword ptr [ebp-8],edx  // tárolás az i változó helyén

// Itt kezdődik a for ciklus kódja, a logika ugyanaz, mint az IL
// kódnál

// Nem, nem ilyen buta a jitter, ha nincs debugger attacholva,
// akkor ez a kód nem lenne itt. Most az i = 0 miatt láthatjuk
// megismételve az előző két utasítást, a debugger miatt nem 
// lett kioptimalizálva:
0000001c xor         edx,edx 
0000001e mov         dword ptr [ebp-8],edx 

00000021 nop              

// A ciklusfeltétel kódja az IL-hez hasonlóan itt is alulra került, ugrás oda
00000022 jmp         00000030 

// Ez a Console.WriteLine(i) kódja. Mint mindig, a CLR az első paramétert
// az ecx-ben adja át. Statikus függvényt hívunk, ezért nem kell a this,
// szóval az int32 megy az exc-ben.
// Érdekes megnézni, hogy a call milyen furcsán néz ki. Ez a következők miatt
// van így: Amikor a jitter elkezd fordítani egy metódust, akkor a metódusból
// hivott további metódusok vagy le vannak már fordítva a jitter által, vagy nem.
// Ha le vannak fordítva, akkor a címük meghatározható a memóriában, és a call
// erre a címre hívna közvetlenül.
// Ha a függvényt még nem hívták soha, akkor a jitter azt még nem fordította le.
// Természetesen nem fogja most azért lefordítani, hogy meglegyen a cím, mivel az
// a metódus további másikakat hívhat, amit ilyen logika alapján megint jittelni
// kellene, és végül az egész program egy lépésben le lenne fordítva.
// Ehelyett a jitter foglal egy slotot a memóriában ahova egy függvény címét tudja
// rakni. Ezt ráállítja egy területre, ami amúgy magát a jittert hívja, hogy fordítsa
// le a Console.WriteLine-t. miután ezt megtette, a lefordított függvény címét visszaírja
// az említett slotba. Így első hiváskora jitter fog lefutni (az ő címe van a slotban) a 
// további hivásokkor már a Console.WriteLine. Az indirekció egy kicsit lassítja a futtatást. 
// Ha a program más részein majd hívják a WriteLine-t, ott már "szép" call lesz. 
// Az alábbi call tehát a slot-ban tárolt címre hív, a slot címe pedig 0x0084E080
00000024 mov         ecx,dword ptr [ebp-8] 
00000027 call        dword ptr ds:[0084E080h] 

// Az i++ implementációja. Látható, hogy nem örzi meg az eredeti
// értéket, közvetlenül növeli az i-t. Ennél optimálisabb már csak
// regiszter használattal lehet, ha nincs debugger attacholva, akkor
// a jitter olyan kódot fordít.
0000002d inc         dword ptr [ebp-8] 

// Ha i < 100, ugorjon vissza 24-re
00000030 cmp         dword ptr [ebp-8],64h 
00000034 jl          00000024 

// Verem helyreállítása, és vissza a hívóhoz.
00000036 nop              
00000037 mov         esp,ebp 
00000039 pop         ebp  
0000003a ret              

Na de mi van a koncepcióval?

A bizonyos szint felett levő kollegák elképzelhető, hogy úgy tartják, a ++i nem csak a teljesítmény miatt jobb, hanem jobban kifejezi a fejlesztő szándékát. A ++i vagy az i++ az egy loop-expression, igéret szerint ez a kifejezés minden alkalommal ki lesz értékelve, még a conditional-expression kiértékelése előtt. Magának a loop-expression kifejezés értékének nincs hatása, mivel a runtime ezt nem használja semmire, a conditional-expression-nel ellentétben, aminek az értékétől függ, hogy lesz-e következő iteráció.

A fentiek miatt a loop-expression esetében a kifejezés kiértékelésének a mellékhatásai fontosak, nem pedig az értéke. A tipikus mellékhatás egyébként az, hogy a ciklusváltozó értékét megváltoztatják, mondjuk megnövelik eggyel. Ezt a mellékhatást pedig többféleképpen el lehet érni, és szerintem nem kell bizonyos szint felett lenni ahhoz, hogy mindenki egyformának lássa a ++i, i++, esetleg i = i + 1 mellékhatását.

  1. #1 by Morzel on 2011. June 22. - 19:18

    Uhh, mióta van foreach meg linq, nem sűrűn használtam for ciklust…

  2. #2 by Janka János on 2011. June 22. - 23:45

    A foreach-nek megis van a maga overheadje. Én meg épp ellenkezőleg, ahol lehet sima for-t használok. Persze ez attól is függ, hogy milyen lista típust használsz, mert pl. egy LinkedList esetében épp ellenkező hatást váltanál ki egy indexer használatával. Mindenesetre amikor leteszteltem a for és foreach közötti különbséget egy sima tömbön több ezer iteráció esetén, akkor meglepő eltérések jöttek ki. De ez még hagyján ahhoz képest, amit a Linq To Objects-el el lehet követni, ha nem figyel oda valaki és azt hiszi, hogy az Linq To SQL.🙂

  3. #3 by Janka János on 2011. June 22. - 23:58

    Itt volt egy ilyen teszt egyébként: http://diditwith.net/2006/10/05/PerformanceOfForeachVsListForEach.aspx . Jól látszik, hogy még azon is lehet nyerni egy keveset, ha az iterációnkénti List.Count hívást megspórolod. Nálam mondjuk lényegesen eltérőbb eredmények jöttek ki, de a lényegen nem változtat. Szeretem az ilyen mikro optimalizációkat.

    • #4 by Bukta Máté on 2012. March 7. - 15:44

      Ezek az eredmények érdekesek. Én megnéztem Stopwatch-al, hogy a for vagy a foreach gyorsabb-e és egy sima int[1000000] tömböt a for 450 ms, a foreach pedig 5 ms alatt járja be. Mellesleg korábban is csináltam ilyen teszteket és végeredményben az jött ki hogy akkor a leggyorsabb egy bejárás ha:
      -2x járjuk be a tömböt. Először foreach-al, másodszor for-ral. (2. a konkrét bejárás)
      -referencia típusok a tömb elemei és osztályból kezdeményezzük a bejárásokat.
      Röviden ennyi. A lényeg, hogy a foreach 100x gyorsabb. Nem tudom miért van, hogy a for ciklust mindenki gyorsabbnak mondja.?

  4. #6 by Chapell on 2011. June 24. - 14:48

    Én megbízok a Microsoft arcokban, ha már VS-ben a for-nak a code snippetje i++ -t ír, akkor miért szóljak bele? ;D

  5. #7 by Török Attila on 2011. June 24. - 22:04

    Eléggé jó🙂

    • #8 by Tóth Viktor on 2011. June 25. - 09:12

      Kössz! A vicces az, hogy ebbe a bejegyzésbe egy óránál is kevesebbet fektettem (a többiben kutakodással együtt benne van 30-40-50 óra), mégis ez az első, ami három nap alatt több, mint 400 kattintást hozott😀 Lehet stratégiát kellene váltanom…

      • #9 by Török Attila on 2011. June 29. - 14:00

        Mert ezt könnyű volt megérteni, a többinek meg neki kell futni többször🙂

  1. Do experts use ++i? | ProC#tology

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: